MAGYARORSZÁGI
DRUKPA KAGYÜ
BUDDHISTA KÖZÖSSÉG

Figyelem!

Az anyagokat csak bejelentkezett felhasználóink olvashatják! A bejelentkezéshez kérjük kattintson ide!

Buddhista Mantra

A szó szanszkrit eredetű. Tartalmazza a man- szógyököt, amelynek jelentése "gondolkodni". A manjaté szó eredetileg gondol jelentésű volt, ebből alakult ki a mántrasz (szent szöveg) jelentés.A -tra toldalék etimológiájáról eltérő vélekedések vannak. A toldalék -tra jelentése: eszköz, azaz a mantra szó szerinti jelentése "a gondolkodás eszköze". Más magyarázat szerint a -tra toldalék jelentése "oltalom".Egy harmadik magyarázat szerint a -tra toldalék a trayoti (mint a Tantra esetében) a "megszabadulás". Ezek szerint a mantra az elménktől való felszabadítás eszköze.

A mantrák olyan szentnek tekintett hangokból állnak, amelyekről azt tartják, hogy természetfölötti erővel rendelkeznek. A ‘mantra’ szó szanszkrit eredetű, aminek valószínűsíthető jelentése ‘az, ami védelmezi (tra) az elmét (man)’.

A buddhizmusban a mantrák szerepét különbözőképpen értelmezik az egyes irányzatok, de alapvetően a megvilágosodás elérését szolgálják. Sok esetben a mantrákat a meditáció egy formájaként is használják.

A buddhizmus vadzsrajána irányzatában különösen sok mantrát kántálnak. Úgy tartják, hogy megtestesíti a mantra által megszólított istenség erejét és tulajdonságait. Imafüzéreket használnak arra, hogy számon tartsák az elkántált mantrákat.

Az istenségek segítségül hívásán és a természetfölötti erők jóindulatának megnyerésén kívül a mantrákat gyakran alkalmazzák a balszerencse elleni védelemre. A mantrákat nem csak egyedül, hanem többen is kántálhatják olyan magánszertartásokon, ahol a cél az, hogy megvédjék az egyént a betegségektől vagy más balszerencsétől. De nagy nyilvános szertartásokon is végezhetnek ilyet, hogy a közösség felől elhárítsák a veszedelmet. Ez utóbbi történik Kiotóban, Japánban, a Jizó Obon Fesztiválon, ahol gyerekek egy nagyobb szemű imafüzért adnak körbe, miközben fennhangon kántálva kérik Ksitigarbha bódhiszattva a gyerekek védelmezőjének támogatását és jóindulatát.

Az ilyen védelmező jellegű rítusok nagy szerepet játszanak a mahájána és ezoterikus buddhista irányzatokban, elsősorban Kelet-Ázsiában és Tibetben. Ezekben a régiókban, különösen Tibetben, a dháraníkat és mantrákat egyaránt használják a védelmező rítusokban. A dháraníkban lévő szavak értelemmel bírnak, sok esetben egy-egy tanítás kifejtésére vagy egy istenség iránti rajongás kifejezésére irányulnak, és úgy tartják, hogy spirituális erővel bír. A mantrák rövidebb, néhány szavas mondatok, gyakran csak egyszerű szavak, amelyeknek szintén erőteljes spirituális erőt tulajdonítanak.

A mantrák használata a tibeti buddhista hagyomány fő gyakorlási vonalához tartozik, ezért is nevezik a tibeti buddhizmust vadzsrajánának (Gyémánt Útnak), vagy mantrajánának (a Mantrák Útjának) Az emberi létünk és környezetünk szakadatlan mozgásból áll, az energia folyamatos áramlásából, melyben nincs egy pillanatnyi szünet sem.

A tibeti hagyományok szerint – ahogy a nyugati tudomány szerint is minden az energia játéka, ezen kívül nincs semmi. A szó, a zene változásokat hoz létre belső és külső világunkban, és ehhez az elvhez kapcsolódnak az évezredek óta használt mantrák, mágikus szótagok is, melyek használatával pozitív irányba terelhetjük életünket, sőt a megvilágosodást segítő fontos eszközökké is válnak.

A mantráknak sok változata van. Vannak nagyon lényegi mantrák, melyek a dzogcsen gyakorlatok részét képezik, és a lényegi állapotunkkal való azonosulást segítik, mint az Á hang zengetése, az OM ÁH HUM mantra és a Vadzsradal.A tantrikus vadzsrajána buddhizmusban mantrák kapcsolódnak a különböző megvilágosodott mesterekhez, mint Guru Rinpocse, Milarepa és a Karmapa, ezek főleg az úgynevezett gurujógákban használatosak, amikor a mester megvilágosodott testével, beszédével, tudatával, megvalósításával és aktivitásával azonosulunk. Mantrák kapcsolódnak a különböző meditációs istenségekhez is (tib. jidam, szkrt. Deva), hogy megvalósítsuk a meditációs istenség tulajdonságait. Mantrák kapcsolódnak még az „égtáncosokhoz” (tib. kandro, szkrt. Dakini), akik a megvilágosodott cselekvés energiáinak megnyilvánulásai. Mantrák kapcsolódnak a védelmezőkhöz is (tib. Csötyong, szkrt. Dharmapala), akik a buddhista tanítások őrzői, és így a tanításokat gyakorlók védelmezői is.

Ők segítenek a megfelelő körülmények rendezésében, hogy a gyakorló tudja járni a spirituális útját. A mantrákat használhatjuk a negatív dolgok lenyugtatására, betegségek gyógyítására; a pozitív dolgok növelésére, mint a gazdagság, bölcsesség; a különböző élethelyzetek uralására; valamit a gyors együttérző cselekedeteink beteljesítésére.Így a mesterek, meditációs istenségek, égtáncosok és védelmezők mantráinak különböző változatai vannak, melyeket a meghatalmazás, beavatás alkalmával kap meg a gyakorló, és az átadott hagyománynak megfelelően gyakorolja. A különböző hagyományokból származó, de azonos istenséghez kapcsolódó mantrák, lehet, hogy csak egy-egy hangban különböznek egymástól, de teljesen különbözők is lehetnek. Egy-egy istenségnek általában van rövidebb mantrája, amely mindig a lényegi szívmantrája, és hosszabb, sok esetben nagyon hosszú mantrája is, mely az aktivitás mantrája. Általában a szívmantrát gyakorolják először, mert ha az istenség lényegiségével nem azonosul a gyakorló, akkor az aktivitás mantra nem tud megfelelően működni. Az aktivitás mantra legtöbb esetben tartalmazza a szívmantrát.

Itt, az oldalunkon szereplő mantráknál feltüntettük, hogy melyek azok, amelyek beavatással, meghatalmazással, vagy legalább átadással gyakorolhatóak. Ezek titkos mantráknak számítanak, és átadás nélküli gyakorlásuk problémákat okozhat a gyakorló tudatában, energiarendszerében. Vannak melyeket hangosan nem is ejtenek ki. Azok a mantrák azonban, amelyeknél nem jeleztük az átadáshoz kötöttséget, szabadon gyakorolhatóak mindenki számára,de célszerü mindegyik mantrához gyakorlathoz egy buddhista hagyományvonal Lámájának az átadása