Drukpa Kagyü hagyományvonalról

A Drukpa Kagyü Egyház a XII. században jött létre a XI. században alapított Kagyüpa (vagy röviden Kagyü) rend egyik legjelentősebb alirányzataként, majd hamarosan elterjedt a történeti Tibet számos tartományában. A történeti Tibet alapvető jellemzője és meghatározója az egységes alapokkal rendelkező, mintegy 1300 éves múltra visszatekintő buddhista kultúra. A VII. század óta létrejött tibeti buddhista irányzatok döntő többsége a mai napig létezik és virágzik (legjelentősebbek: Nyingmapa, Szakjapa, Gelukpa, a Kagyüpa iskola több alirányzata is, köztük a Karmapa és a Drukpa). Egyes tibeti buddhista iskolák elterjedése már a XIII. században megkezdődött, amikor a mongolok Jüan dinasztiaként Kínában uralkodó nemessége áttért a buddhizmusra. Nagyobb mértékű elterjedés a XX. század második felében történt Ázsiában és Ázsián kívül is.

A Drukpa Kagyü rend alapítója Cangpa Gyare Jese Dordzse (1161 – 1211), aki mestere, Lingrepa Pema Dordzse (1128 – 1188) útmutatásait követve alapította 1180-ban Közép-Tibet Cang tartományának délkeleti részén a Drukpa Kagyü rend első kolostorát, a Ralung kolostort. Ezt követően több, nagy kolostor is létesült. A mester követőinek száma hamarosan elérte – a rend történeti hagyománya szerint – a 8800 főt.

Az új rend terjeszkedni kezdett, 1222-ben tanai a közeli Bhutánba is eljutottak, azonban ott csak évszázadokkal később erősödött meg, amikor meghívtak egy nagy tekintélyű mestert, Saptrung Ngawang Namgyalt (1594 – l651), aki a Ralung kolostor apáti székének várományosa volt, de egy másik jelöltet fogadtak el az előző apát reinkarnációjának. Saptrung Ngawang Namgyal 1616-ban érkezett Bhutánba, majd 1620-ban megalapította a Csarki kolostort, ahol három éven át szigorú aszkézist folytatott. Bhután első Drukpa Kagyü szerzetesközössége 1623-ban alakult meg a Csakri kolostorban. Saptrung Ngawang Namgyal nemcsak elkötelezett buddhista szerzetes és kitűnő egyházi vezető volt, hanem kiváló politikusnak is bizonyult. 1634-ben létrehozta az egyesített Bhutánt.

Az új állam vezető rendjévé, majd államvallásává a Dukpa Kagyü irányzatot tette (az ország saját neve: Drukjül „Sárkányország”, a rend nevére utal). Az egyház feje, Bhután szellemi vezetője Ngawang Namgyal reinkarnációja: a Saptrung Rinpocse, aki együtt kormányozza az országot a világi hatalmat képviselő királlyal. Ez a kettős hatalomgyakorlás – kissé módosított formában – működik napjainkban is. Ma Bhután lakosságának közel 70%-a a Drukpa Kagyü irányzatot követi.

Cangpa Gyare tanítványai távoli területeken, még a több ezer kilométerre északnyugatra fekvő Ladakhban is terjeszteni kezdték a rend taniasait. A legnagyobb sikereket itt is a XVII. században érték el. Szengge Namgyal ladakhi király (uralk: 1616 - 1642) – aki hódításaival nagy területek felett szerzett hatalmat – meghívására 1624-ben érkezett meg Takcang Repa Ngawang Gyaco (1574 - 1651), hogy az ország szellemi vezetőjeként tanítsa a Drukpa Kagyü tanokat. Az első szerzetesközösség 1630-ban jött létre az általa alapított Hemisz Dzsangcsub kolostorban, amely Ladakh első Drukpa Kagyü kolostora volt. A király és utódai támogatását élvezve a rend nemcsak Ladakhban, hanem a környező területeken is sikeresen terjesztette tanitásait. Ehhez hozzájárult, hogy később 1706-ban, Bhutánból is érkezett a hírneves és nagy tiszteletnek örvendő mester, Dzsamgön Ngawang Gyalcen (1647 - 1732), aki magas szintű képzettsége és különleges képességei révén kulcsszerepet játszott a Drukpa Kagyü iskola felvirágoztatásában.

Nepálban, a Himalája északi, magasan fekvő hegyoldalában – a szélsőséges természeti viszonyok és a közlekedés nehézsége miatt is – az előzőekben bemutatott területekhez képest jóval elszigeteltebben működnek évszázadok óta a Drukpa Kagyü irányzat kolostorai, hasonlóan más rendek kolostoraihoz. Ezen a vidéken találhatóak a legismertebb remetebarlangok, amelyek közül jó néhányban éveken keresztül élt elvonulásban, és végezte meditációit Milarepa (1040-1123), a leghíresebb tibeti szent, a Kagyüpa irányzatot alapító Marpa (1012 - 1098) fő tanítványa.

A Drukpa Kagyü irányzatnak a rend hagyománya szerint ezer férfi és női kolostora van Tibetben (különösen Közép-Tibetben és a kelet-tibeti Kham-ban), Bhutánban, Ladakhban, Sikkimben végig a Himalája-hegylánc teljes hosszában. Tanítások terjesztése folytatódott a Sziklimben –végig a Himalája-hegylánc teljes hosszában. Tanitások terjesztése folytatódott a tibeti etnikum által lakott területeken kívül is: eljutottak Kelet és Délkelet-Ázsia számos országába : Kina Tibeti Autonóm Területén kivüli tartományai , Hongkong ,Tajvan ,Burma ,Kambodzsa , Thaiföld ,Vietnám ,Szingapúr ,,Malájzia ) és Ausztrália is. Távolabbi földrészeken a rend a 20 század második felében gyökeresedett meg : legtöbb Európai országban : Franciaország, Egyesült Királyság, Németország Monaco ,Lengyelország, Spanyolország ,Svájc és Magyarország ( Magyarországi Drukpa Kagyü Buddhista Közösség) , észak és dél amerika országaiban: USA , Mexikó , Brazilai ,Peru , ezeken helyeken létesültek Drukpa Kagyü buddhista közösségek melyek a hagyományvonalak Bhutáni,Nepáli Tibeti ,Indiai mesterek útmutatásait követve működnek.