MAGYARORSZÁGI
DRUKPA KAGYÜ
BUDDHISTA KÖZÖSSÉG

Episztemológiai szójegyzék

abhimukhí [tib.: mngon-du gyur-pa] : “nyilvánvaló (tárgy)” -közvetlenül, érzékelés (pratyakşa) útján felfogható tárgy, melyről érzékelés útján szerzünk tudomást.

abhrānta [tib.: ‘khrul-med] : “hibátlan” -téves érzékeléstől, illetve hibás ismeretekről mentes -a {tényleges}megismerés (pramāna) egyik kritériuma. (ld. még: artha-kriyā, avisamvādi-jñāna, samyag-jñāna).

adhipati-pratyaya [tib.: bdag-rkyen] : “meghatározó feltétel” -minden olyan dolog, amely egy másik dolog keletkezését meghatározza. Az érzékelés (pratyakşa) esetében az adott érzékszervi képességre (indriya) vonatkozik, a tudati érzékelés (mānasa-pratyakşa) esetében az előző tudatpillanatra. (ld. még: ālambana-pratyaya, samanantara-pratyaya)

adhyavasāya [tib.: mngon-par zhen-pa] : “ítélet” -a tudatnak (citta) az a képessége, hogy az érzékelés (pratyakşa) által felfogott tárgyat felruházza egy fogalommal (vikalpa). Az ítélet részelemei a keresgélés (vitarka) és a rögzítés (vicāra).

adhyāropa (samāropa) [tib.: sgro-‘dogs-pa] : “ráruházás”, “ráfogás” -egy tudati tükörkép (pratibimba) kivetítése a tapasztalati tárgyra (vişaya), mely kialakítja a valós dolog (bhāva) {tév}képzetét. Ez a fogalmi gondolkodás természetében alapvetően bennerejlő hiba.

akuśala [tib.: mi-dge-ba] : “nem-üdvös” -; ellentéte a kuśala

anitya [tib.: mi-rtag-pa] : “állandótlan” -1) létesülésnek (bhāvanā) kitett. 2) a létezők(sat) egyik fajtája, mely az “összetett” avagy “függő”(samkâta) tartamokra vonatkozik. Pillanatnyi létük (kşaýika) van csupán és folyamatosan változnak; ellentéte a nitya.

anumāna [tib.: rjes-su dpag-pa] : “következtetés” : gondolati folyamat, mely fogalmi úton fogja fel a megismerés tárgyát -a {tényleges}megismerés (pramāna) egyik fajtája (ld. még: pratyakşa)

apoha [tib.: sel-ba] : “kizárás” -a jelenségek és fogalmak (vikalpa) nem pozitív beazonosítás, hanem kizárásos alapon való megkülönböztetése

apratisamkhyā-nirodha [tib.: so-sor brtags-min-gyi ’gog-pa] : “nem kielemzés általi megszőnés” -az egyik nem-összetett (asamskâta), állandó (nitya) létező; ellentéte a pratisamkhyā-nirodha

asadâśa : “egyedi(ség)” -az önjegyő tárgy (sva-lakşaýa) azon tulajdonsága, hogy mindig egyetlen egy pillanatnyi dolog, mely semmilyen más dologgal nem azonos. (ld. még: śabdasyāviśaya)

asamskâta [tib.: ‘du-mi-byed-pa] : “nem-összetett” -feltételektől nem függő létezők(sat), melyek állandóak (nitya). Három tartam: a tér (ākāśa), a kielemzés általi megszőnés (pratisamkhyā-nirodha) és a nem-kielemzés általi megszőnés (apratisamkhyā-nirodha); ellentéte a samskâta

artha-kriyā [tib.: don byed nus-pa] : “hatékonyság” -1) a {tényleges} megismerés (pramāna) azon kritériuma, hogy a megismert dolog képes betölteni a neki tulajdonított funkciót. 2) egy dolog azon képessége, hogy képes hatást kifejteni; elő tud idézni valami mást. (ld. még: abhrānta, avisamvādi-jñāna, samyag-jñāna)

atyanta-parokşa [tib.: shin-tu lkog-gyur] : “nagyon rejtett (tárgy)” -olyan rejtett tárgy (parokşa), amelyet csak hit illetve az ellentmondás-mentesség elvén alapuló következtetés révén lehetséges megismerni

avidyā : “nemtudás” -a valóság igaz voltának nem tudása: az a képzet, hogy a személyek és jelenségek (tartamok) állandó, tényleges, egységes léttel bírnak

avisamvādi-jñāna [tib.: mi bslu-ba-i shes-pa] : “megcáfolhatatlan tudás”, “megbízható ismeret” -a {tényleges} megismerés (pramāna) egyik kritériuma (ld. még: abhrānta, avisamvādi-jñāna, samyag-jñāna)

ākāra [tib.: rnam-pa] : “vetület” -egy tárgy (vişaya) érzékszervi tudatban kiváltott, megjelenő képe

ākâti: “gondolati tárgy” -nem ‘beazonosított’, tudatban megjelenő tárgy ; a következtetés (anumāna) első eleme. (ld. még vişaya, vyavahāra)

ālambana-pratyaya [tib.: dmigs-rkyen] : “tárgyi feltétel” -az a dolog, amely az adott érzékelési pillanat tárgyát képezi (vişaya vagy ākâti). Bármely létező (dharma) lehet, beleértve a tudatot is. (ld. még: adhipati-pratyaya, samanantara-pratyaya)

āyatana : “bejárat” -a valóságos létező (világ) elemei. A megismerés, tapasztalás ‘okozói’. 12 létező ‘bejáratot’ különböztetünk meg: a 6 érzékszervet (indriya) és a 6 érzékelhetőt (vişaya). (ld. még: dharma, dhātu, skandha)

bhāva [tib.: dngos-po] : “dolog” -a dolog önmagában. ; a tapasztalásnak (sparşa) nem kitett, nem tárgyiasított dolog (vişaya vagy ākâti)

bhāvanā : “létesülés”, “állandó változás” -A valóság a lét [megmaradás] és a nem-lét [mozgás] közötti folyamatosan váltakozó játéka. A keletkezés (upādana), fennállás (dhitti) és az elmúlás (bhanga) egymásra következő fázisa.

caitta [tib.: sems-byung] : “tudatfunkció” -a tudathoz (citta) társult tudati tényezők; (pl. az érzetek (vedanā) jelentkezése egy észlelés (pratyakşa) kapcsán.) (ld. még: cetanā, samjñā, vedanā).

cetanā (samskāra) [tib.: sems-pa] : “késztetés”, “indíttatás” -tapasztalás (sparşa) nyomán kialakuló (érzelmi), szenvek (kleśa) által befolyásolt inger, mely külvilág felé irányuló tudati megnyilvánulásra késztet -a tudat (citta) egyik “funkciója” (caitta) ; a tudathoz kapcsolt észlelési folyamat egyik eleme -a létezők(sat) egyik kategóriája; az öt skandha egyike (ld. még: rûpa, samjñā, vedanā, vijñāna)

citta [tib.: sems] : “tudat” -valamely tudatpillanat (kşaýa) összefoglaló neve; valójában ‘tudatfolyam’ (samtāna), mely legfőbb jellemzője a tárgy(vişaya vagy ākâti) visszaható szemlélete

dharma [tib.: chos] : “létező”, “tartam” -a valóságos (létező) világ elemei. Mindaz, ami önnön létét (svabhāva), illetve önnön lényegét (svalakşaýa) ‘tartja’. 72 “összetett” (samskâta) és 3 “nem-összetett” (asamskâta) létező tartamot különböztetünk meg. (ld. még: āyatana, dhātu, skandha)

dhātu : “tartomány”, “elem” -a valóságos létező (világ) elemei. A megismerés, tapasztalás ‘színterei’. 18 létező ‘tartományt’ különböztetünk meg: a 6 érzékszervi tartományt (indriya), a 6 érzékelhető tartományt (vişaya) és a 6 tudatossági tartományt (vijñāna). (ld. még: āyatana, dharma, skandha)

dravya-sat [tib.: rdzas-yod] : “tényleges létező” -olyan oszthatatlan szubsztancia, amely az észlelő tudattól függetlenül, valósággal létezik. A vaibhāşika iskola szerint 3 ilyen dolog van: a térbeli kiterjedés nélküli, oszthatatlan anyagi részecskék (atomok), az időtartam nélküli, oszthatatlan tudatpillanatok (kşaýa) és a nem-összetett-tartamok (asamskâtadharma).

dveşa [tib.: zhe-sdang] : “ellenszenv”, “harag” -; a három szenv (kleśa) egyike (ld. még: moha, rāga)

grāhya-vişaya [tib.: gzung yul] : “megragadott tárgy” -A gondolat egy közvetlenül megragadott tárgya. Olyan általános-jegyő (sāmānya-lakşaýa) tárgy -azaz fogalom -, amelyet a gondolkodás közvetlenül megragad -tárgyként kezel. (ld. még: pravâttivişaya)

hetu [tib.: rgyu] : “ok”, “érv” -egy dolog létrejöttének alapja -a keletkezés legfőbb oka ; az emberre vonatkozóan a tett-következménnyel (karma) azonos

indriya [tib.: dbang-po] : “érzékszerv” -az érzékelt tárgyakat (vişaya) felfogni képes emberi képességek -a látás (cakşur), a hallás (srota), a szaglás (ghrāýa), az ízlelés (jihvā)és a testi érzés (kāya)

indriya-pratyakşa [tib.: dbang-po’i mngon-sum] : “érzékszervi érzékelés” -az öt érzékszerv valamelyike által megragadott tárgy (vişaya) fogalommentes érzékelése (ld. még: pratyakşa)

jñeya [tib.: shes-bya] : “megismerhető” -minden létező (sat) -azaz minden tárggyá tehető dolog (vişaya vagy ākâti)

kalpanā [tib.: (rnam-par) rtog-pa] : “fogalom (alkotás)” , “fogalmi megismerés”-egy adott tárgy ‘tudati képpel’ való “beazonosítása” (adhyavasaya), mellyel használatra alkalmassá tesszük (lásd: vikalpa)

kalpanā-apodha [tib.: rtog-pa-dang bral-ba] : “fogalommentes” -az érzékelés (pratyakşa) egyik feltétele a “hibátlanságon” (abhrānta) kívül. Például a tárgy puszta képe a tudatban, mely fogalmaktól (vikalpa) mentes.

karma : “tett(következmény)” -bármilyen tapasztalás (sparşa), illetve az abból eredő késztetés (samskāra). A tettek nyomán a külvilágból újabb és újabb hatások érnek bennünket, majd ezekre úgy reagálunk, mintha eleve tőlünk függetlenül jöttek volna létre.

kleśa [tib.: nyon-mongs-pa] : “szenv”, “szenny” -a létesülés (bhāvanā) alapvető mozgató erői, meghatározó tényezői: a tompaság (moha), a harag (dveşa)és avágy(rāga). A megismerést (pramāna) hibás irányba befolyásoló tényezők.

kşaýa [tib.: skad-cig] : “pillanat” -egyetlen tudatpillanat. A tapasztalási folyamat (sparşa) mértékegysége. 17 tudatpillanat képezi a leghosszabb tudatfolyamatot, azaz az érzékszervileg tapasztalható tárgyak tudatossáválásának folyamatát.

kşaýika [tib.: skad-cig-ma] : “pillanat(nyiság)” -az a tétel, hogy egy dolog (bhāva) léte csupán egyetlen tudatpillanatig tart. Nem marad állandó (nitya), hanem pillanatról pillanatra megváltozik. Minden összetett dolog (samskâta) ilyen.

kuśala [tib.: dge-ba] : “üdvös” -; ellentéte az akuśala

lińga [tib.: rtags] : “jel”, “bizonyíték” -egy fogalom (vikalpa) végső valóságnak (paramārtha-satya) megfelelő jelentése (ld. még: sādhya)

manas [tib.: yid] : “elme”, “ész”

manaskāra [tib.: yid-la byed-pa] : “odafigyelés”

mānasa-pratyakşa (mano-vijñāna) [tib.: yid-kyi mngon-sum] : “tudati érzékelés” -a tiszta érzékszervi érzékelés (indriya-pratyakşa) és a fogalmi megismerés (vikalpa) közti tudatpillanat, melyet a jelenlevő önjegyő tárgy vetülete vált ki. Közvetlenül csak tudatilag észlelhető jelenségeket tapasztal -a tudati érzékelés tárgyaira (dharma-dhātu) irányul. Ekkor lépnek be az érzékelésbe az olyan szubjektív tudattartalmak, mint a szenvek (kleśa) és a hajlamok (vāsanā). (ld. még: pratyakşa)

meya [tib.: gzhal-bya] : “felfogott tárgy” -az a tárgy, amellyel az adott megismerési forma (érzékelés (pratyakşa) vagy következtetés (anumāna)) közvetlen kapcsolatban áll. Az érzékelés felfogott tárgyai ‘valódi dolgok’ azaz ‘nyilvánvaló tárgyak’ (abhimukhí); a következtetés felfogott tárgyai ‘fogalmi képződmények’, azaz ‘rejtett tárgyak’ (parokşa).

moha [tib.: gti-mug] : “tompultság”, “beszőkültség” -maga a tudatlanság (avidyā).Az a fajta tudat, amely csak a szokásaiban megrögzült korlátok között képes szemlélni tárgyát; a három szenv (kleśa) egyike. (ld. még: dveşa, rāga)

mokşa (vimokşa) [tib.: (rnam-par) thar-ba] : “megszabadulás”

nairātmya : “magátlanság” -1) az én/személy (pudgala) konkrét létének hiánya. 2) a tartamok (dharma) konkrét létének hiánya. Az a tétel, hogy nincs egy konkrét ‘dolog’ amelyre ráfoghatnánk hogy ‘az’=’az’.

nirodha : “megszőnés”, “kioltódás” -a lét (sat) illetve a tapasztalás konkrét halmazainak (skandha) felszámolása, megszüntetése, mely a létforgatagból (samsāra) való kilépést jelenti

nirvāýa : “ellobbanás” : 1) a szenvek (kleśa) megszőnése. 2) a létezők(skandha) megszőnése, azaz a kioltódás (nirodha). Ez a szenvedés (dhukha) megszőnése.

nitya [tib.: rtag-pa] : “állandó” -1) létesülésnek (bhāvanā) nem kitett. 2) a létezők(sat) egyik fajtája, mely a “nem-összetett” avagy “feltétlen” (asamskâta) tartamokra vonatkozik ; ellentéte az anitya

padārtha : “szó tárgya” -a nyelvi jel (śabda-artha) vonatkoztatási tárgya. Egyes elméletek szerint egy ‘egyedi dolog’ [Lásd: Vyādi], mások szerint ‘állandó formák’.

paramārtha-satya [tib.: don-dam bden-pa] : “végső valóság” -a tényleges valóság. Olyan tudati tárgyak (jñeya), amelyek végső szinten igazak; ellentéte a samvâti-satya

paryudāsa-pratişedha [tib.: ma-yin-dgag] : “nem-típusú tagadás” (ld. még: prasajyapratişedha)

parokşa [tib.: lkog-tu gyur-pa] : “rejtett tárgy” -következtetés (anumāna) útján felfogható tárgy, melyről következtetéssel szerzünk tudomást; létére egy nyilvánvaló tárgy (abhimukhí) utal

phala [tib.: ‘bras-bu] : “okozat” -az okok (hetu) és a feltételek (pratyaya) eredménye

phassa : “érintkezés” -az érzékek (indriya) érintkezése tárgyakkal (vişaya); eredménye az érzet (vedanā).

prajñapti-sat [tib.: btags-yod] : “ráfogott létező” -a nyelvi konvencióknak megfelelően megjelölt tárgyak (vyavahāra), amelyek léte nem tényleges, szubsztanciális (dravya), hanem feltételezett

pramāna [tib.: tshad-ma] : “{tényleges}megismerés”, “mérvadó ismeret” -Érvényes, igaz, a valóságnak megfelelő ismeret, illetve annak módszere. Két módon juthatunk megismeréshez: az észlelés (pratyakşa) és a következtetés (anumāna) által.

prasajya-pratişedha [tib.: med-dgag] : “nincs-típusú tagadás” (ld. még: paryudāsapratişedha)

pratibhā : “(intuitív) jelentés” -egy szó (śabda-artha) fogalomtól (vikalpa) mentes, elsődleges jelentése, mely a szó ‘értelelme’. Mivel a szavak csak egy mondat egységes értelmén belül nyerik el pontos jelentésüket, azt mondhatjuk, hogy az elsődleges jelentésbeli egység nem a szó, hanem a mondat.

pratibimba [tib.: gzugs-brnyan] : “tükörkép”, “visszatükröződés” -egy önjegyő tárgy (svalakşaýa) vetületének (ākāra) tudati visszatükröződése, amely már hibás beidegződések, illetve hajlamok (vāsanā) terméke

pratisamkhyā-nirodha [tib.: so-sor brtags-pa’i gog-pa] : “kielemzés általi megszőnés” -az egyik nem-összetett (asamskâta), állandó (nitya) létező; ellentéte az apratisamkhyānirodha

pratişedha [tib.: dgag-pa] : “tagadás”

pratitya-samutpāda : “függő keletkezés” -12 tagú ok-okozati láncolat, melyek minden pillanatban egyszerre vannak jelen és egymást létrehozva örök körforgásban tartják a szenvedésteli létforgatagot (samsāra). Ennek tagjai a következőek: 1. nemtudás (avidyā) 2. karmikus képzőerők(samskāra) 3. tudatosság (vijñāna) 4. szellemiségtestiség (nāma-rûpa) 5. érzékszervek (āyatana) 6. érzékek érintkezése tárgyakkal (phassa) 7. érzet (vedanā) 8. vágy (tâşna) 9. kötődés (upadāna) 10. létesülési folyamat (bhāvanā) 11. újraszületés (jāti) 12. betegség, öregség, halál (jarā-marana).

pratyakşa [tib.: mngon-sum] : “érzékelés”, “észlelés”: érzékelési folyamat, mely érzékszervi úton fogja fel a megismerés tárgyát -a {tényleges}megismerés (pramāna) egyik fajtája. Négy fajtáját különböztetik meg: az érzékszervi érzékelést (indriyapratyakşa), a tudati érzékelést (mānasa-pratyakşa), az önmegismerő érzékelést (svasamvedanā-pratyakşa) és a jógi érzékelést (yogi-pratyakşa). (ld. még: anumāna).

pratyaya [tib.: rkyen] : “feltétel” -‘másodlagos ok’ (hetu), amely az okokkal együtt jelentkezik. A dolog keletkezésének egyik alapja. (ld. még: adhipati-pratyaya, ālambanapratyaya, samanantara-pratyaya)

pravâti-vişaya [tib.: ‘jug-yul] : “vonatkoztatási tárgy” -A gondolat közvetett, vonatkoztatási tárgya. Olyan önjegyő (sva-lakşaýa) tárgy, amire a gondolat által megragadott képzet vonatkozik. (ld. még: grāhya-vişaya)

rāga [tib.: chags-pa] : “ragaszkodás”, “vágy” -az az inger, amely arra késztet (samskāra), hogy egy adott tárgyat tapasztaljunk (sparşa) és állandónak (nitya) lássunk; a három szenv (kleśa) egyike (ld. még: dveşa, moha)

rûpa [tib.: gzugs] : “forma”,”anyag” -a létezők(sat) egyik kategóriája ; a világ anyagi, fizikai megjelenése, illetve az anyagi világot felépítő tényezők = az érzékszervek (indriya) és az érzékelt tárgyak (vişaya) ; az öt skandha egyike (ld. még: cetanā, samjñā, vedanā, vijñāna)

śabda-artha : “nyelvi jel”, “szó” -a fogalommal ellátott (kalpanā) tárgy (vişaya) egy szóval jelölése -azaz egy dolog ‘neve’.

śabdasyāviśaya : “nyelvileg kifejezhetetlen” -az önjegyő tárgy (sva-lakşaýa) azon tulajdonsága, hogy csak érzékelés tárgya (pratyakşa). (ld. még: asadâśa)

śānti [tib.: zhi-ba] : “megnyugvás” -a szenvek (kleśa), s így a szüntelen létesülést (bhāvanā) okozó késztetések (samskāra) megszőnése. A feltételezett tapasztaló alany és a megtapasztalt világ beleolvadása a meg-nem-különböztetés örökkévalóságába. A buddhizmusban az ellobbanással (nirvāýa) azonos.

samanantara-pratyaya [tib.: de-ma-thag rkyen] : “közvetlenül megelőző feltétel” -az érzékelés tudatpillanatát közvetlenül megelőző tudatpillanat (ld. még: adhipati-pratyaya, ālambana-pratyaya)

samāropa (adhyāropa) [tib.: sgro-‘dogs-pa] : “ráruházás”, “ráfogás” -lásd: adhyāropa

samjñā [tib.: ‘du-shes-pa] : “képzet”, “megkülönböztető felismerés” -a létezők(sat) egyik kategóriája ; a tudat (citta) egyik “funkciója” (caitta) -tudathoz kapcsolt észlelési folyamat egyik eleme ; az öt skandha egyike (ld. még: cetanā, rûpa, vedanā, vijñāna)

samyag-jñāna : “helyes ismeret” -a {tényleges}megismerés (pramāna) egyik kritériuma. (ld. még: abhrānta, artha-kriyā, avisamvādi-jñāna)

samskāra : “késztetés” -lásd: cetanā

samskâta [tib.: ‘du-byed-pa] : “összetett” -feltételektől függő létezők(sat), azaz azok a dolgok (bhāva), melyek állandótlanok (anitya), pillanatnyiak (kşaýika), állandó változásnak kitettek (bhāvanā), ezért feltételhez kötöttek. Mindig más összetevőkkel (samskâta) együtt jelentkeznek, különböző okok (hetu) és feltételek (pratyaya) közrejátszása folytán. 72 tartam. ; ellentéte az asamskâta

samtāna [tib.: rgyud] : “tudatfolyam” -egy lény karmikus tetteinek (karma) ok-okozati összefüggéseiből összeálló, állandó létesülési láncolat; amely a személyiségben megnyilvánuló karmikus ‘győjtemények’ átörökítésén alapszik

samvâti-satya [tib.: kun-rdzob bden-pa] : “elkendőző valóság” -a nem-tényleges valóság. Olyan tudati tárgyak (jñeya), amelyek végső szinten nem igazak, csak egy ‘elhomályosult’ tudat számára tőnnek valóságosnak; ellentéte a paramārtha-satya

sat [tib.: yod-pa] : “létező” -minden megismerhető (jñeya) -azaz minden tárggyá tehető dolog (vişaya vagy ākâti). (ld. még: dharma, skandha, dhātu, āyatana)

sādhya [tib.: bsgrub-bya] : “bizonyítandó állítás” -egy jel (lińga) nélküli fogalom (vikalpa), mely bizonyításra vagy érvekkel (hetu) való alátámasztásra szorul (ld. még: lińga)

sāmānya-lakşaýa [tib.: spyi-mtshan] : “általános {jegyő} tárgy” -az ember fogalmi tevékenysége (anumāna) által létrehozott létezők; ellentéte a sva-lakşaýa

sārûpya : “megfelelés” -az érzékelt tárgy (vişaya) és a ráruházott fogalom (vikalpa) közti hasonlóság

sāsrava [tib.: zag-bcas] : “szennyezett” -;

siddhi [tib.: grub-pa] : “megvalósulás” -a dolog léte: az a hatékony (artha-kriyā) pillanat, amelyben létrejön és kifejti hatását

skandha : “halmaz” -1) a létezők(sat) egyik lehetséges csoportosítása -a létezők öt csoportját különbözteti meg: a formát (rûpa), az érzetet (vedanā), a képzetet (samjñā), a késztetést (cetanā) és a tudomást (vijñāna). 2) a tapasztalási folyamatot felépítő elemek.

sparşa [tib.: reg-pa] : “tapasztalás”, “kapcsolódás” -az a folyamat, amikor a tudat (citta) kapcsolatba kerül a tapasztalást kiváltó tárggyal; azaz az érzékszervileg tapasztalható tárgyak tudatossá válása.

svabhāva : “önálló dolog” -a dolog valójában ; a dolog valódi, igaz, tapasztalástól (sparşa) elzárt belső lényege

sva-lakşaýa [tib.: rang-mtshan] : “önálló {jegyő} tárgy” -1) Azok a valós dolgok, amelyekből az érzékelhető (pratyakşa) világ felépül. 2) A valós dolgok csak rájuk jellemző tulajdonsága; ellentéte a sāmānya-lakşaýa

svasamvedanā-pratyakşa [tib.: rang-rig mngon-sum] : “önmegismerő érzékelés” -a tudat (citta) a tárgy megismerésével egyidejőleg a tudat önmagát is tapasztalja mint felfogó tudatot. Emiatt lehetséges a visszaemlékezés. (ld. még: pratyakşa)

upamāna : “párhuzam” -a sānkhya-iskolában a mérvadó ismerethez (pramāna) való jutás egyik fajtája.

vastu [tib.: gzhi-grub] : “(megalapozott) dolog” -minden létező (sat), azaz tárgy (vişaya), melyre kiterjed valamely {tényleges} megismerés (pramāna)

vāsanā [tib.: bag-chags] : “hajlam” -korábbi tapasztalatokból származó beidegződések, “karmikus” maradványok, csíraszerő hajlamok, melyek befolyásolják az érzékelt tárgyról (vişaya) kialakított képünket. (lásd: kleśa)

vedanā [tib.: tshor-ba] : “érzet” -a létezők(sat) egyik kategóriája ; a tudat (citta) egyik “funkciója” (caitta) -a tudathoz kapcsolt észlelési folyamat egyik eleme ; az öt skandha egyike (ld. még: cetanā, rûpa, samjñā, vijñāna)

vicāra [tib.: dpyod-pa] : “rögzítés” -a fogalomalkotás azon mozzanata, amikor a tudat a “keresgélés” (vitarka) során bizonyos kiragadott jellegzetességek alapján adott fogalmakat (vikalpa) rögzít a tapasztalt tárgyhoz (vişaya). (lásd: adhyavasāya)

vijñāna [tib.: rnam-par shes-pa] : “tudatosság”, “tapasztalás” -a tudat (citta) lényege -az érzékszervi tapasztalásból (indriya) származó tudatban lejátszódó folyamat, azaz a tudathoz kapcsolt észlelési folyamat vége ; a létezők(sat) egyik kategóriája -az öt skandha egyike (ld. még: cetanā, rûpa, samjñā, vedanā)

vikalpa [tib.: (rnam-par) rtog-pa] : “fogalom” -egy adott tárgy ‘tudati képpel’ társított leképezése, mellyel használatra alkalmassá tesszük. A dolog ‘megragadására’ alkalmas tudati elem; nem azonos a tárgy nevével (śabda-artha). (lásd: kalpanā)

vişaya [tib.: yul] : “érzékelt tárgy” -1) érzékszervi úton megtapasztalt dolog -a látvány (rûpa), a hang (śabda), a szag (gandha), az íz (rasa) és a {testi} érzés (spâaşŃavya). 2) a tárgy általában. Az észlelés (pratyakşa) utolsó eleme. (ld. még: ākâti, vyavahāra)

vitarka [tib.: rtog-pa] : “keresgélés” -a fogalomalkotás azon mozzanata, amikor a tiszta érzékelést követő pillanatban a tudat kutatni kezd a megfelelő kategória után, hogy az adott tárgyat beazonosítsa. (lásd: adhyavasāya)

vyavahāra : “jelölt tárgy” -nyelvi konvencióknak megfelelően jelölt tárgy, melynek léte nem tényleges, hanem ‘ráfogott’ (prajñapti-sat)

yogi-pratyakşa [tib.: rnal-‘byor mngon-sum] : “jógi-érzékelés”, -a {tényleges} megismerés (pramāna) egyik fajtája. Meditáció útján kifejleszthető különleges érzékelés, amely a tárgy finom jellegzetességeiről, például az állandótlanságukról vagy az ürességükről is tudomást szerez. (ld. még: pratyakşa)